A múlt héten beleütköztem egy olyan dologba, ami nem hagy nyugton még most sem. Mennyire vagyunk buták, hiszékenyek, ostobák manapság?
Kapuvárra indultam szerda este és az M7-esen kifelé haladva felvettem egy stoppost. Ha figyelembe vesszük, hogy este fél 9 volt, akkor ez nem túl racionális lépés, de valószínűleg az munkált bennem, hogy én se aludjak be az úton, meg a napi jó téteményem is megtehetem.
Megálltam és felvettem az alkalmi utasomat. Némi udvariassági körök után előadta, hogy a vasúti pénztáros retúr jegy helyett egy csak oda jegyet adott neki. Van ilyen. - gondoltam, bár valószínűleg azért én megnéztem volna mit kapok a pénzemért. Ezen azért gyorsan túltettem magam és betudtam egy hibázásnak. Bár, ha valaki Körmendről elindul Pestre és mindezt vonattal teszi, akkor általában a jegyét is rendezi és tudja, hogy mikor megy vissza a vonata.
A további beszélgetésből kiderült, hogy egy Blikk (sicc!) hirdetés miatt utazott a fővárosba utasom. Szeretett volna hitelt felvenni egy olyan cégtől, amelyik még fel sem tüntette a nevét a hirdetésben, kizárólag a címe jelent meg. 4 millió forint 25! évre 22 200Ft-ért. Bomba üzletnek gondolta utasom. Sőt látott olyan hirdetést is, amiben mindezt 10 évre is odaadják.
Gyors kalkulálás után megkérdeztem, hogy És ezt Ön el is hiszi???!!!
IGEN, IGEN, PERSZE. - volt a válasz. Szóval 10 évre 120 hónap x 22 200Ft = 2664000 Ft visszafizetés mellett kap 4 millió forintot. ÉS ELHITTE, el akarta hinni, annyira kellett neki a pénz, hogy a józan esze elhagyta és el akarta hinni, hogy ez lehetséges.
Esetében a 4 millió Ft kifizetésének egyetlen feltétele volt, hogy a regisztrációs/adminisztrációs költség fejében fizessen be 221 000Ft-ot. Érdekes konstrukció...
Megpróbáltam a lehetetlent és elmagyaráztam neki, hogy át akarják verni, és ez nem egy bank, vagy hitelintézet, tehát nem lesz az ügyletből semmi, legalábbis olyan, ami neki kedvez és ha gondolja, akkor megállok és máris vágok neki egy kellemes mogyorófa botot, hogy tudja ütni a pénze nyomát.
Nem voltam sikeres azt hiszem.
Sikertelenségemet azzal próbáltam leplezni, hogy más témát kerestem. Megkérdeztem, mit dolgozik. Kiderült, hogy valamilyen faipari üzemben segédmunkás. Nettó 80 000Ft-ért, ami túlórákkal akár 105 000Ft is lehet.
Épp most ment el a cégnél a gépbeállító, aki nettó 150-et keresett és béremelést kért, de nem kapott. Arra a kérdésemre, hogy miért nem tanulja ki a gépbeállítást a sok panasz mellett a 3 év tanulás volt a legnagyobb ellenérve. Különben is részvett átképzésen már a Munkaügyi Központ szervezésében. Megszerzett egy kosárfonó végzettséget. De ilyen üzem, vagy vállalkozás nincsen Körmenden, tehát sokra nem megy vele.
Na itt adtam fel a találkozásomat a valósággal. Szerencsére meg is érkeztünk Csornára, ahonnét még igencsak messze van Körmend és akkorra már este fél 11 volt. Hogy hogyan jut Körmendre nem tudta.
Azóta is munkál bennem, hogy vajon mit kezdhet az életével az, aki ilyen módon van képben. Mit vár ez az ember az életétől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése