Dalok a Színházból

"Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..."

Furcsa, hogy a lemez, ami a kezembe akadt szintén 2005-ből datálódik, mint az előző post filmje. Presser Gábor Dalok a Színházból lemezének 17 dala olyan miniatűrök, melyek 3-4 percbe képesek sűrítenek majd 40 évet.



Minden egyes darab emlékek tömegét idézteti elő azokkal a szerencsésekkel (bár sokan inkább szerencsétlennek tartják magukat), akik együtt megélhették ezeket az éveket a Zeneszerzővel és persze a Szövegírókkal. Igen nagybetűs, hiszen olyanokról van szó, mint Adamis Anna, Déry Tibor, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Sztevanovity Dusán.
Harmadszor forgott körbe-körbe minden dal az autóban már. Elemi erejű dalok. Dalok, amelyek egy zongora mellett is kitöltik a teret.  Dalok, amelyeknek mind a dallama, mind a szövege fontos, egyben vannak, egybe forrnak, összeolvadnak abban a szent misztériumban, amit csak az őserő birtokosai tudnak megszólaltatni. És Presser ilyen. Sámánja a léleknek, a szeretetnek, a halál elfogadásának, az elveszett értékek megkeresésének. Történetek olyan emberekről, akiket csak a színházban, vagy filmeken láthattam gyerekként. Emlékképek a '70-es és '80-as évek világából.


Emlékek. Emberek. Színészek.


Somogyvári Rudolf, akiről az "Egy elkésett dal" szól 1937-ben kezdte pályáját és Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című darabjával vált ismertté. Nekem pedig Fábry Zoltán felejthetetlen filmjeinek örök szereplőjeként maradt meg.


A "Jó éjszakát" története olyan megrázó egyszerűséggel idézi fel az öreg Sulyok Máriát, akiről még gyermekkori TV-s emlékeimben is csak egy határozott, egyenes gerincű nagyasszony képe rémlik csak.
Egy élet vége, egy önmagával mindig elégedetlen színésznő utolsó napjai.


A Padlásban megszeretett dalokból Kaszás Attila mosolyog vissza. "Fényév távolság", ez a 12. dal a lemezen. Ez a dal képes volt egy országot sírva fakasztani. Kíváncsi lennék arra, hogy kimutatható-e valaha az, hogy mekkora érzelmi erőt adott, mekkora szimpátia cunamit gerjesztett Tabáni István mellett ez a dal. Nekem meggyőződésem, hogy a tehetsége mellett ez az őszintén átélt, megélt hitvallás nyerte meg a versenyt.





"Én elmondanám mit gondolok,
Én megmutatnám milyen vagyok,
És megnyugodtam, hogy meghalok,
S ennél többet úgysem tehetek."

A Presser nevével fémjelzett színházi darabok előadásaira több mint 2 millió jegyet adtak el.