2010. április 29., csütörtök

Synology Master Your Data kampány

Ez itt a reklám helye. 

A Synology cég új kampányt indított a hálózati tárolóik népszerűsítésére. Én azért támogatom őket, mert én is egy ilyen eszközt vásároltam magamnak 2008-ban és 100%-os elégedettséggel használom azt.

Mire jó:

  • Az összes otthoni elektronikus adatomat tárolhatom rajta (zenéim, fényképeim, leveleim, dokumentumaim, stb.)
  • Erről tudok filmeket nézni hálózati média lejátszóval
  • Fényképalbumomat meg tudom osztani a neten barátaimmal ezen az eszközön keresztül.
  • Minden adatom mentését automatikusan megteszi helyettem (5 számítógépünk van otthon, szóval ez sok időt spórol meg nekem.)
  • Kezeli a bittorrent-et ...
  • Ha kellene IP kamerákat tudnék kötni rá és megoldaná a lakásunk védelmét is.
  • Egyszerűen kezelhető (még én is be tudtam állítani)


Ha érdekel a SYNOLOGY NAS menj a legjobb helyre: Lejátszó.hu és nézd meg alaposabban is.
http://www.synology.com/enu/index.php

2010. január 15., péntek

Tit for tat BKV-pótlás

Valami elindult. 

Jól érzékelhetően vannak olyanok, akiknek elegük lett abból a bizalmi válságból és elidegenedett világból, ami körülvesz bennünket. Kicsi lépés, mégis jól jelzi azt, hogy egy meghatározó erejű változás első lépésén vagyunk túl.

A napjainkban egyre gyakoribb potyázás és fogoly dilemma jellegű társas interakciók át- és átszövik mindennapjainkat. Mindkét játék esetében a dezertálás nyereményét egyének teszik el maguknak, de a csoport összességében deficittel zár. Hogy ne legyek túl "todományos": ameddig 1 autó hajt rá a buszsávra (dezertál), addig cselekedetével mindenkitől lop időt és a legnagyobb nyereség az övé, mert megspórolt magának x perc várakozást. Amikor egy kritikus tömeget meghalad a dezertálók száma, akkor már csak vesztesek vannak. A dezertálással sem lehet nyerni és a csoport is veszít.
De ugyanerről szól a bliccelés is: én megúszhatom a jegyvásárlást, de ha nagyon sokan bliccelnek, akkor megszűnik a vállalat, akivel szemben a potyázás zajlott. Most ne menjünk bele abba, hogy milyen a BKV, de az azért, még autós szempontból is egyértelmű, hogy egy jól működő közösségi közlekedésre szükség van. Kiemelt szükség van.

A BKV sztrájkja is felfogható egy ilyen játszmaként. Az egyik fél dezertál mert ezzel a zsarolással szeretné magát jobb pozícióba hozni.

Hogy mivé alakul ez a folyamat, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy az ilyen jellegű játszmákból csak a tit for tat stratégia alkalmazásával lehet maximális eredménnyel kiszállni.
Azaz a kezdő lépést megtevő fél kooperatív lépéssel kezd és a másik fél válaszlépést mindig másolja. Ennél is hatékonyabb megoldás a tit for two tat, ami például a Bittorrent alpú fájlmegosztás alapja.

Most értünk vissza az első mondathoz. A tit for tat szabályainak megfelelő első kooperatív lépést két blogger elindította. Tegnap este 6-kor egy blogon (http://bkvpotlo.blog.hu/) egy olyan kooperatív lépést tettek, amivel ezt a problémát kezelni, javítani lehet. Az ötlet egyszerű: ha autózol vidd el az utazni vágyó gyalogost. Autós jelezd, hogy merre, gyalogos menj és viselkedj rendesen.
A közösségi média erejét jelzi, hogy egy nap alatt több mint 6000 rajongója lett a Facebookon ennek a klubnak. Mostanra 8300-ig nőtt a létszám és folyamatosan gyűlnek a felajánlások ki, merre és hány embert vinne el.
Még éjjel elkészült egy apró oldal, ahol "járatszámot" és útirányt lehet nyomtatni az autónak és persze logóval, hogy értse az utas. (http://1rem1.com/bkv-potlo-tabla/)

Jó lenne, ha feleszmélnénk, hogy hasonló játszmák eredménye a globális felmelegedés és a jelenlegi bizalmi válság is. És a megoldás is csak tit for tat alapokon kezdődhet el.

Meg kell lépni az első kooperatív lépést!

2010. január 12., kedd

Dalok a Színházból

"Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..."

Furcsa, hogy a lemez, ami a kezembe akadt szintén 2005-ből datálódik, mint az előző post filmje. Presser Gábor Dalok a Színházból lemezének 17 dala olyan miniatűrök, melyek 3-4 percbe képesek sűrítenek majd 40 évet.



Minden egyes darab emlékek tömegét idézteti elő azokkal a szerencsésekkel (bár sokan inkább szerencsétlennek tartják magukat), akik együtt megélhették ezeket az éveket a Zeneszerzővel és persze a Szövegírókkal. Igen nagybetűs, hiszen olyanokról van szó, mint Adamis Anna, Déry Tibor, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Sztevanovity Dusán.
Harmadszor forgott körbe-körbe minden dal az autóban már. Elemi erejű dalok. Dalok, amelyek egy zongora mellett is kitöltik a teret.  Dalok, amelyeknek mind a dallama, mind a szövege fontos, egyben vannak, egybe forrnak, összeolvadnak abban a szent misztériumban, amit csak az őserő birtokosai tudnak megszólaltatni. És Presser ilyen. Sámánja a léleknek, a szeretetnek, a halál elfogadásának, az elveszett értékek megkeresésének. Történetek olyan emberekről, akiket csak a színházban, vagy filmeken láthattam gyerekként. Emlékképek a '70-es és '80-as évek világából.


Emlékek. Emberek. Színészek.


Somogyvári Rudolf, akiről az "Egy elkésett dal" szól 1937-ben kezdte pályáját és Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című darabjával vált ismertté. Nekem pedig Fábry Zoltán felejthetetlen filmjeinek örök szereplőjeként maradt meg.


A "Jó éjszakát" története olyan megrázó egyszerűséggel idézi fel az öreg Sulyok Máriát, akiről még gyermekkori TV-s emlékeimben is csak egy határozott, egyenes gerincű nagyasszony képe rémlik csak.
Egy élet vége, egy önmagával mindig elégedetlen színésznő utolsó napjai.


A Padlásban megszeretett dalokból Kaszás Attila mosolyog vissza. "Fényév távolság", ez a 12. dal a lemezen. Ez a dal képes volt egy országot sírva fakasztani. Kíváncsi lennék arra, hogy kimutatható-e valaha az, hogy mekkora érzelmi erőt adott, mekkora szimpátia cunamit gerjesztett Tabáni István mellett ez a dal. Nekem meggyőződésem, hogy a tehetsége mellett ez az őszintén átélt, megélt hitvallás nyerte meg a versenyt.





"Én elmondanám mit gondolok,
Én megmutatnám milyen vagyok,
És megnyugodtam, hogy meghalok,
S ennél többet úgysem tehetek."

A Presser nevével fémjelzett színházi darabok előadásaira több mint 2 millió jegyet adtak el.





2010. január 11., hétfő

Hervadt továbbállók

Kedvet kaptam Zsombitól (zsombi.com). Én is megnéztem Sam Mendes filmjét az Away we go-t. Mondhatom jól szórakoztam, és nem csak a teliszájas-kacagós jelenetekre gondolok, hanem arra is, ahogyan ezt a színskálát végig járatta Mendes szereplőivel.

A film felétől viszont nekem Jim Jarmush Hervadó virágok című filmje ugrott be, ami nem kavarta fel nagyon a hazai mozik forgalmát, ennek ellenére nekem nagyon bejött (mi több Cannes-ban is díjat kapott 2005-ben). Hétvégén meg is kellett néznem újra, hogy vajon jól emlékszem-e a párhuzamokra.



Aki nem látta volna, az SOS tegye meg, csak ajánlani tudom, mert Bill Murray játéka és a történet egy nagyon kellemes szombat esti szórakozássá teheti.

Don Johnston (!) az ifjú korában Don Juanként ténykedő agglegény egy rózsaszínű levelet kap valakitől a múltjából, hogy figyelmeztesse arra, hogy közös gyermekük, aki jelenleg 19 éves (és persze Don semmit sem tud róla) elindult megkeresni az apját. A kiégett Dont szomszédja az etióp bevándorló számítógép és nyomozás freak Winston ráveszi, hogy járjon utána annak, hogy ki a levél feladója.

És Don elindul. Na ettől a pillanattól kezdve ülünk be a hintába és érezzük meg, hogy Jarmush elkezdte lökni a hintát. Minden jelenetben benne van a talán ő volt, talán nem. Szavakban, képekben, tárgyakban minden felkeresett hölgy ad fogodzót és persze mindegyiknél rejtve marad, hogy tényleg ő az igazi vagy sem.





Aztán csak ül elképedve, hogy mi is van...